Az ikon görög eredetű szó, annyit tesz: kép, képmás.
Elsősorban a keleti egyházak, az orthodox és a görögkatolikus egyházak szentjeinek, Szűz Máriának és Krisztusnak a hordozható képmását ábrázolták. Ezeket a liturgikus képeket isteni kegyelemmel átitatott anyagnak tekintették. Ezt hangsúlyozván különböző, igen értékes anyakokat használnak hordozó felületnek, mint például elefántcsont, fém, zománc, mozaik, valamint a későbbiek folyamán azért, hogy minél szélesebb körben is elérhetővé váljon, bútorlapokra, fatáblára is festették. A hétköznapokban túlnyomóan ezzel a formájával találkozhatunk. Ezek a képek általában meg is vannak szentelve. Ezek az egyházak spiritualitásában fontos szerepet játszanak, és általuk Isten és szentjeinek tiszteletének tudatosítása a cél, megerősítvén az ikon és az előtte imádkozó személy közötti kapcsolatteremtést, amely átvitten, egyfajta hídként köti össze Istent és a hívő személyt. Talán érdekes lehet az a tény is, hogy ezeket a szentképeket az egyházak nem tekintik sem dekorációnak, sem műtárgynak. 19. sz. második feléből származó és 20. századi ikonok széles választékát megtekintheti személyesen üzletünkben, vagy megvásárolhatja őket kényelmesen és biztonságosan webáruházunkból, akár pár perc alatt!
Aranyozott fa keretben a "Vilniusi Hajnal-kapu" Czestochowai Madonna kegyképe. Üveglap alatt aranyozott domborított, vésett fémlemez, kézzel festett arc és kézfejek. Méretei kerettel együtt: 22 x 18,5 cm. Littvánia, XX. század közepe.
Öntött, vésett, cizellált rézötvözet pravoszláv kereszt. Méretei: 33,5 x 17 cm. Kék és fehér zománc díszítéssel. Vésett hátlappal. Oroszország, XX. század közepe, második fele.